„A zenekarokat is visszatapsolják, ha a közönségnek tetszik, amit játszottak.

Talán nincs is annál szebb muzsika – legalábbis az én fülemnek –, amikor arról szól egy hír, hogy sikerült segíteni még kilátástalan helyzetben lévő embereken is.

Sok-sok-sok ezer hasonló tartalmú levelet kaptam már. Ha mindegyiket közzétenném, lexikon méretű kötetek sokaságát töltené meg.
Ezek közül csak néhány ízelítőt tudok Önnek mutatni.”

Van rá magyarázat?

• Egy gyógyíthatatlannak minősített autoimmun betegségnél ilyen gyorsan javulást lehet elérni?
• Ennyire erőteljesen reagálhat a természetes anyagokra még a veszélyesen magasra emelkedett vércukorszint is?
• Lehet segíteni egyszerre „nagyon sok bajon”?
• Képes javulni akár még a gerinc állapota is, sok-sokévnyi sikertelen (tüneti) terápiát követően?
• Lehetséges gyógyszerek nélkül élni húszévnyi nyugtatóktól való függés után?
• Ki lehet zökkenteni egy 81 éves „papát” abból a lelkiállapotból, amikor már halni készül?

Van rá magyarázat?

Van valamiféle titok, amelyről eddig nem tudtunk? Kotyvasztott valaki valamilyen új elixírt? Csodákat látunk? Szabad egyáltalán mindezt elhinni? Nincs valami humbug a háttérben?
„Annyiszor csalódtam már” – gondolhatná, vagy mondhatná valaki – „Miért éppen ennek higgyek?”

Igaza van! Egyetértek! Ne higgyen! Emlékszik? Már megfogalmaztam az ezzel kapcsolatos alapelvemet. Senkitől sem várok el vakhitet.

Alkossunk csapatot. Kössünk egyezséget. Én elmondok mindent, amit csak tudok, és amiről úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy Ön is tudjon róla. Ön pedig szerezze meg a saját testének működésével kapcsolatos alapvető, legfontosabb ismereteket, figyelembe véve az én instrukcióimat is. Váljon saját egészsége szakértőjévé! Természetesen a hétköznapi élet szintjén értve.

Ismerje meg alaposabban szervezete képességeit, hogy tudja, mit várhat el tőle. Ehhez – szerencsére – nem szükséges elvégeznie az orvosi egyetemet. Mindazt, amit megosztok Önnel, jómagam sem elsősorban ott tanultam.

Az egyik legjobb hírem az Ön számára éppen az volt, hogy mindez nagyon könnyen megérhető.

Mi minden kell a harmóniához?

Különös tény, de nem szükséges túl sokféle-fajta tápanyagot magunkhoz vennünk annak érdekében, hogy legyen miből felépíteni testünk saját anyagait. Ugyanez érvényes az energiaforrásokra is. A szervezet belőlük is kevés félét-fajtát igényel.

Viszont nagyon sokféle anyagra van szüksége ahhoz, hogy képes legyen megteremteni a bonyolult kémiai folyamatok egyensúlyát és összhangját.

Ebből a szempontból testünk egy olyan rendkívül igényes, precíziós vegyi üzemhez hasonlítható, amelyben éppen a magas fokú pontosság és megbízhatóság érdekében, nagyon sokan dolgoznak a folyamatok szervezésén és összehangolásán, a harmónia megteremtésén.

Sok tucat, több mint 50 különféle szakterületekre specializálódott „szervezési szakértő” együttes, összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy minden folyamat zökkenőmentes legyen ebben az eleven „gyárban”, amit emberi testnek nevezünk.

A „szervezési szakértők”, Ön már tudja, a vitaminok, az ásványi anyagok és a nyomelemek. Nagy részük egyben szerszám is az öngyógyító erő kezében, amikor a hibák kijavítása van napirenden.

Kettős feladatuk van tehát. A normál, hétköznapi életben szervezik, harmonikussá teszik az anyagcserét és más életfolyamatokat, de amikor arra van szükség, akkor az összezavarodott folyamatok kiegyenesítésében jeleskednek.

Az a teremtő erő, amely mindezt létrehozta – megítélésem szerint – minden lehetséges tudásnak birtokában volt. Másképpen nem tudta volna megalkotni ezt a hihetetlenül bonyolult, mindenre gondoló, mindent tudó, tökéletes, hibátlan működésre képes rendszert.

Számomra nehezen elképzelhető, hogy mindez pusztán a véletlennek köszönhető, bár nekem még azt tanították hajdanán, hogy „egy zavaros pocsolyába belecsapó villám” indította el azt a folyamatot, amely az élet megjelenéséhez vezetett a Földön. Annak idején az iskolai tananyag iránti feltétel nélküli bizalom elfogadtatta velem ezt a felfogást, de minél többet tudtam meg az életről, az élő szervezetekről, annál több kétség ébredt bennem annak igazságát illetően.

Én inkább a minden tudását, az örökkévalóságnak szóló tervszerűséget és a tudatos teremtést vélem mögöttes oknak.

Visszatérve arra, hogy honnan ered ez a csodálatos képesség a rendre, megállapítható, hogy az általam összeállított rendszer működőképessége – szerencsére – nem függ attól, hogy ki milyen világnézetű. A tagadhatatlanul létező természeti törvényszerűségek – bárhogy is jöttek létre – egyaránt érvényesülnek azokon, akik materialista hitűek, és azokon is, akik szükségesnek tartják egy magasabb rendű teremtő gondolat meglétét.

A rendszer, amely az Ön szervezetében képes a jótékony hatásokat kifejteni, mindenképpen megérdemli az „isteni tökéletességű” jelzőt. Világnézettől függetlenül.

A végeredmény – az eredettől függetlenül – olyasvalami lett, mint egy hatalmas, csodálatos szimfonikus zenekar. Amikor összehangoltan játszik, álomszép zene szól, szívet melengető melódia. Minden hangszer éppen akkor szólal meg, amikor annak ott az ideje, egyik sem nyomja el a másikat, de nem is játszik halkabban a kelleténél. Mindenki tartja a ritmust, az egyes hangzások erősítik a többit, együtt minden szebben szól, mint ha az egyes zeneszerszámok külön-külön muzsikálnának. Csak árad és árad az éltető dallam.

Alapvetően mindenki tudja a dolgát ebben a nagy, összehangolandó játékban, de mégis szükség van valakire, aki az egészet egybefogja és irányítja. A szimfonikus zenekar esetében a karmester vállalja magára ezt a szerepet. Nélküle csak zenebona születnék, amely nagyon távol állna a harmonikus dallamot megálmodó zeneszerző eredeti szándékától.
Az emberi szervezetben a karmester szerepét a folyamatok összhangját megteremtő vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek együttesen töltik be. Ezért is fontos, hogy megfelelő mennyiségben és arányban legyenek jelen.

Visszatérnék egy gondolat erejéig egy igen fontos kérdésre. A természeti törvényszerűségek érvényesülése – mint említettem – nem hit kérdése. Az alma, mindenki számára azonos módon pottyan le a fáról, függetlenül attól, hogy ki mit vall a világ keletkezését illetően. Nem kell hinni abban, hogy le fog esni. Ha nem hiszünk benne, akkor is meg fog történni.

Az sem hit kérdése volt, hogy létrejöttek a már bemutatott jó eredmények, és az sem ennek függvénye, hogy még további jótékony hatások is megvalósulnak.
Így kizárhatjuk annak lehetőségét is, hogy a javulások „placebo hatásnak” tudhatóak be.

Egy kedves beszámoló is ezt bizonyítja: