Bevezető

Az tagadhatatlan tény, hogy már megszületett, és használatban van két fogalom:

táplálék-kiegészítő

és

étrend-kiegészítő

Ezek megjelenése azt jelzi, hogy – legalábbis egyesek szerint – szükség van az ilyen pótlásra.

Igazuk van?

Nincs igazuk?

Én, a magam részéről senkit sem kívánok rábeszélni a vitaminokat, ásványi anyagokat, vagy az ezek kombinációját tartalmazó étrend-kiegészítő készítmények fogyasztására.
Jobban szeretem, ha az emberek a saját legjobb belátásuk szerint cselekednek.

A döntést pedig – ahogyan azt mindig teszem –, Önre bízom.

Később azt is leírom majd, hogy miért tartom félrevezetőnek a táplálék-kiegészítő megfogalmazást, és miért javaslom helyette az étrend-kiegészítő kifejezés használatát.
De ne szaladjunk ennyire előre.

Első lépésként…

Nézzük meg, hogy mi szólhat az élelmiszerek által biztosított vitamin- és ásványianyag-mennyiségek kiegészítése mellett.
Hat pontban foglaltam össze az általam legfontosabbnak tartott gondolatokat.

1. Jelentős mértékben csökkent az élelmiszereink vitamin- és ásványianyag-tartalma

Már az első alkalommal 2003-ban kiadott Cenzúrázott egészség című könyvemben is közzétettem a hanyatlás mértékét tükröző számadatokat.

De ha nem ismernénk ezeket a riasztó számokat, akkor is könnyen nyilvánvalóvá tehető ez a hanyatlás.
Csak használnunk kell a szemünket és a józan eszünket.

Hadd mutassak Önnek – illusztrációként – csak egyetlenegy, a sok hasonló közül kiragadott példát.
Ha a gabonafélék betakarítását követően autózunk, ilyen látvány tárul elénk.

A földekről már elszállították a terményt, hamarosan elszállítják a bálákba csomagolt szárakat is. Mindezekkel eltávolítják a földekről az összes olyan ásványi anyagot is, amit a növény a növekedése érdekében a talajból magába szívott.

Évről évre egyre kevesebb marad.
Rablógazdálkodás zajlik.
Ehhez hozzáadódik még az erőltetett műtrágyázás talajt romboló hatása is.

A kirabolt, műtrágyázással legyilkolt, egyre silányabbá váló földeken egyre silányabb, egyre alacsonyabb tápértékű növények fejlődnek. Ezek vitamintartalma is folyamatosan hanyatlik.

Nincs ez másképpen a zöldség- és gyümölcsöskertekben sem.
A talaj táperejének egyre nagyobb részét szállítjuk el azokból is évről évre a leszüretelt zöldségekkel és gyümölcsökkel.
A talajból egyre nagyobb mértékben hiányzó anyagok pótlása ott sem történik meg.

Ha kíváncsi a növényeket egyre silányabbá tevő egyéb tényezőkre, és a rablógazdálkodás számszerűsített következményeire, lapozza fel a Cenzúrázott egészség című könyvem.

2. Megnövekedett a ránk nehezedő kémiai és sugárterhelés

Idézek egy részletet a Cenzúrázott egészség című könyvem 2024-ben kibővített 18. kiadásából:

„Tételezzük fel, hogy nem következett be a korábban bemutatott hanyatlás, és az élelmiszereink még ma is ugyanannyi vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, mint néhány évtizeddel, vagy akár 100-200 évvel ezelőtt.

A helyzet az, hogy még ebben az esetben is szükségünk lenne intenzív vitamin- és ásványianyag-pótlásra.
Minden áldott nap.

A szervezetünk ugyanis csak ezek birtokában képes méregteleníteni, és legalább valamilyen mértékben semlegesíteni az űrből és egyéb földi forrásokból származó radioaktív sugárzások egészségromboló hatásait.

Az utóbbi évtizedekben a sokszorosára nőtt a testet megterhelő kémiai anyagok és sugárzás mennyisége, és ez jelentős mértékben megnövelte a szervezetünk vitaminok iránti igényét.

Csak gondoljon a továbbra is zajló atomkísérletekre, a légszennyezésre, a vegyi anyagok sokaságával – például gyógyszermaradványokkal – szennyezett vezetékes ivóvízre, az iparilag előállított élelmiszerekben hemzsegő kémiai anyagokra (tartósítószerekre, színezékekre, kőolajszármazék-aromákra és ízfokozókra), a növényvédő- és rovarirtószer-maradványokkal szennyezett növényi táplálékokra, a hormonokkal és antibiotikumokkal kezelt állatokból készült termékekre!

Csak gondoljon az ipar által a környezetünkbe ontott több tízezernyi vegyi anyagra, az élelmiszeripar által sokszor gátlástalanul felhasznált egészségromboló avas olajokra, a helytelenül tárolt gabonaféléket szennyező penészgombamérgekre, a klímavédelem jogcímén a levegőbe permetezett vegyi anyagokra…

…csak, hogy a jéghegy csúcsát említsem.

Manapság sokkal nagyobb teher nehezedik az emberi testre és az emberi egészségre, mint valaha.

A természet ellátta ugyan a testünket egy meglehetősen hatékony méregtelenítő képességgel, de ez csak akkor tudja ellátni a feladatát, ha megkapja hozzá a munkaeszközeit.
A vitaminokat és az ásványi anyagokat.”

3. A hiányállapotokkal kapcsolatba hozható betegség-statisztikák

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, a kétszeres Nobel-díjas Linus Carl Pauling és más tudósok is, már közel 100 évvel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok elégtelen mennyisége, és a következményes hiányállapot az egyik legfontosabb oka annak, hogy az emberiségnek egyre több betegséggel kell megküzdenie.

Idézem Szent-Györgyi Albert szellemes megfogalmazását.

A Cenzúrázott egészség című könyvemben részletesebben is kifejtem ezt a témát.
Most csak egy kis ízelítőt adok a nagy tudósok figyelmeztetésének fontosságát alátámasztó betegség-statisztikákból.

Egy rövid idézet a könyv kibővített 18. kiadásából:

„Húsz év alatt

• több mint nyolcszorosára nőtt a pajzsmirigybetegek,
• négyszeresére az asztmások,
• majdnem háromszorosára a daganatos betegségben szenvedők,
• és közel másfélszeresére az agyi erek betegségei által sújtott emberek száma.

További információk:

• 2021-ben már 3,2 millió embert kezeltek magas vérnyomással.
• 2023-ban a lakosság 20-25%-át gyötörte valamilyen allergia, és az előrejelzések szerint 10-20 év múlva ez az arány már 50% körül lesz.
• 1999 és 2019 között megháromszorozódott a cukorbetegek száma, és meghaladta az egymillió-egyszázezer főt.
  A cukorbetegség valaha kifejezetten az idősebb emberek betegsége volt, de manapság már a tizen-, huszonévesek körében is egyre gyakoribb.
• Sőt! Már a gyermekeket sem kíméli!
  Már 2019-ben is több mint ötezer gyermek volt cukorbeteg!

 A növekedés átlagát tekintve húsz év alatt megduplázódott az életet megnyomorító krónikus betegségek száma!”

Az adatok forrását megtalálja a könyvemben.

4. Mit tanulhatunk Hippokratésztől?

Sajnálatos tény, hogy az orvosi eskü névadójaként ismert, és az orvostudomány atyjának tekintett Hippokratész tanításai nem képezik részét a gyógyszeripari érdekekhez igazított „modern” orvosképzés tananyagának.

Nem tananyag Hippokratész azon bölcs gondolata sem, amely így hangzik.

A táplálkozásban keressétek gyógyulásotokat!

Hippokratész ugyan még nem ismerhette a vitaminok és az ásványi anyagok pontos feladatait, és az egészségünk megőrzésében vagy helyreállításában betöltött szerepét, de a józan eszét használva rájött arra, hogy a valóban megfelelő táplálkozás – amely ellátja a testet a szükséges tápanyagokkal – képes életre kelteni a szervezetünkben lakozó öngyógyító erőt.
Ő így nevezte:

Vis medicatrix naturae

magyarra fordítva

A természet gyógyító ereje

A táplálkozásban keressétek gyógyulásotokat!
Ezt a bölcsességet le lehet fordítani azon emberek nyelvére is, akik szerencsére még nem betegek, és akik szeretnék megőrizni az egészségüket.
Így hangzik:

6. A kiegészítéssel szerzett kedvező tapasztalatok

Van még egy érdekes szempont.

Ez pedig a következő:
Milyen tapasztalatokat szereztek azok az emberek, akik úgy döntöttek, hogy ellátják a szervezetüket megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyag helyes arányokat tükröző kombinációjával?

Nem szeretném túlságosan bő lére ereszteni a mondanivalómat, ezért eltekintek attól, hogy ilyen beszámolókat idézzek.
Lenne miből, hiszen az utóbbi 25 évben több mint 100 ezer ember juttatta el hozzám az elégedettségét tükröző sorait.

Ha kíváncsi ilyen beszámolókra, bőséggel talál belőlük ízelítőt az alábbi könyveimben:

További bőséges ízelítőt talál a privát honlapomon is (drlenkei.org) az „Egy kis napsütés” című rovatban.

Már csak egy téma maradt hátra

Most térek rá arra, hogy miért tartom félrevezetőnek a táplálék-kiegészítő fogalom használatát.
A magyarázatot a magyar nyelv nagyon bölcs, nagyon precíz szóhasználata adja meg számunkra.
Ezt a bölcsességet tükrözi a táplálék szó is.

Mikor jelenthetjük ki azt, hogy egy élelmiszer táplál? Valóban táplál?
Akkor, ha az élelmiszer ellát minket az egészséges életműködésekhez nélkülözhetetlen tápanyagokkal.
Beleértve ebbe a szükséges vitaminokat és az ásványi anyagokat is.

Egy élelmiszer – az én megítélésem szerint – csak akkor érdemli meg a kitüntetésnek számító táplálék megnevezést, ha a teljes egészség megóvásához és fenntartásához szükséges tápanyagokat a megfelelő mennyiségben biztosítja.

Ha az általunk elfogyasztott élelmiszer valóban ellátja ezt a feladatát, akkor kijelenthetjük, hogy az valóban táplál.
Ha valóban táplál, akkor megérdemli a táplálék megnevezést.

Ha nem alkalmas erre, akkor a szó szoros értelmében véve nem tekinthetjük tápláléknak.
Csak olyan valaminek nevezhetjük, amit az étrendünk részeként lenyeltünk.
Lenyeltük, de nem tudjuk, hogy milyen mértékben táplál minket.

Ha valódi tápláléknak nevezhető élelmiszereket fogyasztunk, akkor nincs szükség kiegészítésre.
Ezen a megfontoláson alapul az a kijelentésem, hogy a táplálék-kiegészítő szó használata félrevezető.

Ha viszont az étrendünk olyan gyenge minőségű élelmiszerekből áll, amelyek nem biztosítják számunkra a szükséges mennyiségben az összes nélkülözhetetlen tápanyagot, akkor szükségünk lehet a hiányos étrendünk kiegészítését szolgáló készítmények fogyasztására.

Ha az étrendünk ellátna minket minden szükséges tápanyaggal, ráadásul a valóban szükséges mennyiségben, akkor feltehetőleg meg sem született volna az étrend-kiegészítő fogalma.

Ha a döntéséhez további információkra van szüksége, javaslom, hogy olvassa el a Cenzúrázott egészség című könyvem.

Szükségünk van-e vitaminok és ásványi anyagok fogyasztására az élelmiszerek által biztosított mennyiségeken túl?