1.
Mi az Ön célja?

Az első lehetséges cél:

Ön törekedhet arra, hogy kizárólag élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával biztosítsa a szervezete vitamin- és ásványianyag-szükségletét.

Feltehetőleg még sohasem vetette egybe az élelmiszerek által biztosított mennyiségeket a szervezete zökkenőmentes működéséhez nélkülözhetetlen mennyiségekkel. Nincs ezzel egyedül. A legtöbb orvos sem végezte el soha ezt az összehasonlító elemzést.

Én megtettem ezt, és azt találtam, hogy ezek a mennyiségek – sajnos – nem passzolnak egymáshoz.
Ennek hangot is adok az írásom további részében, de…
A legkisebb mértékben sem szeretném Önre erőltetni ezt a nézőpontomat.

Az élelmiszereink nagyon sok orvos véleménye szerint is tökéletesen alkalmasak arra, hogy ellássanak minket a szükséges mennyiségű vitaminnal és ásványi anyaggal.
Az ilyen orvosok azt a nézetet képviselik, hogy nincs semmi szükség étrend-kiegészítő készítmények használatára.

Valaha, még mielőtt megvizsgáltam volna az írásom további részeiben bemutatott tényeket, én magam is így vélekedtem. Feleslegesnek tartottam a vitaminkészítmények fogyasztását.

Ismerem hát mindkét oldalt.
El tudom fogadni, ha valaki nem úgy látja a dolgokat, ahogyan én.
Így aztán teljes mértékben tiszteletben tudom tartani azt is, ha Ön kitart az eredeti célja mellett, és egyáltalán nem veszem rossz néven, ha már ezen a ponton abbahagyja az írásom olvasását.

Ön vélekedhet úgy is, …

… hogy az élelmiszerek által biztosított mennyiségeken túl hasznos lehet étrend-kiegészítő készítmények fogyasztása is.
Ha így gondolja, akkor van értelme annak, hogy megvizsgáljuk a második és a harmadik lehetséges célt.

A második lehetséges cél:

Használhatunk étrend-kiegészítő készítményeket azzal a céllal, hogy legalább az elengedhetetlenül szükséges mértékben pótoljuk az élelmiszereinkből hiányzó mennyiségeket.

Bevallottan is ezt a célt szolgálják az egészségügyi hatóságok által megállapított úgynevezett javasolt napi adagok.
Ezek a mennyiségek többnyire valóban alkalmasak arra, hogy megelőzzék a súlyosabb fokú vitamin- és ásványianyag-hiányos állapotok kialakulását.

A harmadik lehetséges cél:

Használhatunk étrend-kiegészítő készítményeket a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert és jó barátja, a kétszeres Nobel-díjas Linus Carl Pauling által megfogalmazott céllal is.

Ők azt a nézetet képviselték, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok használatában a második lehetséges célnál említetteken messze túlmutató lehetőségek rejlenek.

A két tudóstól azt tanultam, hogy nagyon széles szakadék van a súlyos fokú hiányállapotok megelőzését szolgáló, és a kiteljesedő egészség eléréséhez szükséges vitaminadagok között.

• Például az életveszélyes vagy akár halálos skorbut megelőzéséhez – az adott személy testsúlyától függően – elegendő lehet akár 60-80-100 milligramm C-vitamin mindennapi elfogyasztása is.
• A teljes egészség állapotának eléréséhez azonban – a nagy tudósok szerint – sokkal nagyobb, több grammos mindennapi C-vitamin-adagokra van szükség.
• A súlyos idegrendszeri tünetekkel járó beri-beri-nek nevezett akár halálhoz is vezető betegség megelőzéséhez elegendő lehet akár 4-5 milligramm B1-vitamin mindennapi elfogyasztása is.
• A lidércnyomástól mentes pihentető alvás, a fürge észjárás, az igazán jó koncentrálóképesség, és a kiegyensúlyozott idegrendszer eléréséhez legalább 100 milligrammos mindennapi adagra van szükség.

Hosszan sorolhatnám még a hasonló példákat.

A lényeg az, hogy a két Nobel-díjas szerint nagyon széles szakadék van a súlyos fokú hiányállapotok megelőzését szolgáló, és a kiteljesedő egészség eléréséhez szükséges vitaminadagok között.

Ha Ön az étrend-kiegészítő készítmények fogyasztása mellett tör lándzsát, érdemes tudnia, hogy a most említett két lehetséges cél közül érdemes kiválasztania azt, amelyik közelebb áll az elképzeléseihez és a temperamentumához.

Ha kíváncsi a két lehetőséggel kapcsolatos további részletekre, akkor szerezze meg a Melyik a jó multivitamin? című térítésmentes kiadványomat, és olvassa el.
A rövid, lényegre törő kis könyv segítséget nyújt Önnek a céljához leginkább illő összetételű és erősségű készítmény kiválasztásához is.

2.
Nézzük, mit mond a józan ész?

Ön feltehetőleg hallott vagy olvasott már arról, hogy jelentős mértékben csökkent az élelmiszereink vitamin- és ásványianyag-tartalma.

Már az első alkalommal 2003-ban kiadott Cenzúrázott egészség című könyvemben is közzétettem a hanyatlás mértékét tükröző számadatokat.

De ha nem ismernénk ezeket a riasztó számokat, akkor is könnyen nyilvánvalóvá tehető ez a hanyatlás.
Csak használnunk kell a szemünket és a józan eszünket.

Ha a gabonafélék betakarítását követően autózunk, ez a látvány tárul elénk.

A földekről már elszállították a terményt, hamarosan elszállítják a bálákba csomagolt szárakat is. Mindezekkel eltávolítják a földekről az összes olyan ásványi anyagot is, amit a növény a növekedése érdekében a talajból magába szívott.

Évről évre egyre kevesebb marad.

3.
Rablógazdálkodás zajlik.

Ehhez hozzáadódik még az erőltetett műtrágyázás talajt romboló hatása is.
A kirabolt, műtrágyázással legyilkolt, egyre silányabbá váló földeken egyre silányabb, egyre alacsonyabb tápértékű növények fejlődnek. Ezek vitamintartalma is folyamatosan hanyatlik.

A talaj táperejének egyre nagyobb részét szállítjuk el azokból is évről évre a leszüretelt zöldségekkel és gyümölcsökkel.

A talajból egyre nagyobb mértékben hiányzó anyagok pótlása ezeken a helyeken sem történik meg.

Ha kíváncsi a növényeket egyre silányabbá tevő további tényezőkre, és a rablógazdálkodás számszerűsített következményeire, lapozza fel a Cenzúrázott egészség című könyvem.

4.
Megnövekedett a ránk nehezedő kémiai és sugárterhelés

Idézek egy részletet a Cenzúrázott egészség című könyvem 2024-ben kibővített 18. kiadásából:

„Tételezzük fel, hogy nem következett be a korábban bemutatott hanyatlás, és az élelmiszereink még ma is ugyanannyi vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, mint néhány évtizeddel, vagy akár 100-200 évvel ezelőtt.

A helyzet az, hogy még ebben az esetben is szükségünk lenne intenzív vitamin- és ásványianyag-pótlásra.
Minden áldott nap.

A szervezetünk ugyanis csak ezek birtokában képes méregteleníteni, és legalább valamilyen mértékben semlegesíteni az űrből és egyéb földi forrásokból származó radioaktív sugárzások egészségromboló hatásait.

Az utóbbi évtizedekben a sokszorosára nőtt a testet megterhelő kémiai anyagok és sugárzás mennyisége, és ez jelentős mértékben megnövelte a szervezetünk vitaminok iránti igényét.

Csak gondoljon a továbbra is zajló atomkísérletekre, a légszennyezésre, a vegyi anyagok sokaságával – például gyógyszermaradványokkal – szennyezett vezetékes ivóvízre, az iparilag előállított élelmiszerekben hemzsegő kémiai anyagokra (tartósítószerekre, színezékekre, kőolajszármazék-aromákra és ízfokozókra), a növényvédő- és rovarirtószer-maradványokkal szennyezett növényi táplálékokra, a hormonokkal és antibiotikumokkal kezelt állatokból készült termékekre!

Csak gondoljon az ipar által a környezetünkbe ontott több tízezernyi vegyi anyagra, az élelmiszeripar által sokszor gátlástalanul felhasznált egészségromboló avas olajokra, a helytelenül tárolt gabonaféléket szennyező penészgombamérgekre, a klímavédelem jogcímén a levegőbe permetezett vegyi anyagokra…

…csak, hogy a jéghegy csúcsát említsem.

Manapság sokkal nagyobb teher nehezedik az emberi testre és az emberi egészségre, mint valaha.

A természet ellátta ugyan a testünket egy meglehetősen hatékony méregtelenítő képességgel, de ez csak akkor tudja ellátni a feladatát, ha megkapja hozzá a munkaeszközeit.
A vitaminokat és az ásványi anyagokat.”

5.
A hiányállapotokkal kapcsolatba hozható betegség-statisztikák

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, a kétszeres Nobel-díjas Linus Carl Pauling és más tudósok is, már közel 100 évvel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok elégtelen mennyisége, és a következményes hiányállapot az egyik legfontosabb oka annak, hogy az emberiségnek egyre több betegséggel kell megküzdenie.

Idézem Szent-Györgyi Albert szellemes megfogalmazását.

A Cenzúrázott egészség című könyvemben részletesebben is kifejtem ezt a témát.
Most csak egy kis ízelítőt adok a nagy tudósok figyelmeztetésének fontosságát alátámasztó betegség-statisztikákból.

Egy rövid idézet a könyv kibővített 18. kiadásából:

„Húsz év alatt

• több mint nyolcszorosára nőtt a pajzsmirigybetegek,
• négyszeresére az asztmások,
• majdnem háromszorosára a daganatos betegségben szenvedők,
• és közel másfélszeresére az agyi erek betegségei által sújtott emberek száma.

További információk:

• 2021-ben már 3,2 millió embert kezeltek magas vérnyomással.
• 2023-ban a lakosság 20-25%-át gyötörte valamilyen allergia, és az előrejelzések szerint 10-20 év múlva ez az arány már 50% körül lesz.
• 1999 és 2019 között megháromszorozódott a cukorbetegek száma, és meghaladta az egymillió-egyszázezer főt.
  A cukorbetegség valaha kifejezetten az idősebb emberek betegsége volt, de manapság már a tizen-, huszonévesek körében is egyre gyakoribb.
• Sőt! Már a gyermekeket sem kíméli!
  Már 2019-ben is több mint ötezer gyermek volt cukorbeteg!

 A növekedés átlagát tekintve húsz év alatt megduplázódott az életet megnyomorító krónikus betegségek száma!”

Az adatok forrását megtalálja a könyvemben.

6.
Mit tanulhatunk Hippokratésztől?

Sajnálatos tény, hogy az orvosi eskü névadójaként ismert, és az orvostudomány atyjának tekintett Hippokratész tanításai nem képezik részét a gyógyszeripari érdekekhez igazított „modern” orvosképzés tananyagának.

Nem tananyag Hippokratész azon bölcs gondolata sem, amely így hangzik.

A táplálkozásban keressétek gyógyulásotokat!

Hippokratész ugyan még nem ismerhette a vitaminok és az ásványi anyagok pontos feladatait, és az egészségünk megőrzésében vagy helyreállításában betöltött szerepét, de a józan eszét használva rájött arra, hogy a valóban megfelelő táplálkozás – amely ellátja a testet a szükséges tápanyagokkal – képes életre kelteni a szervezetünkben lakozó öngyógyító erőt.
Ő így nevezte:

Vis medicatrix naturae

magyarra fordítva

A természet gyógyító ereje

A táplálkozásban keressétek gyógyulásotokat!
Ezt a bölcsességet le lehet fordítani azon emberek nyelvére is, akik szerencsére még nem betegek, és akik szeretnék megőrizni az egészségüket.
Így hangzik:

8.
A kiegészítéssel szerzett kedvező tapasztalatok

Van még egy érdekes szempont.

Ez pedig a következő:
Milyen tapasztalatokat szereztek azok az emberek, akik úgy döntöttek, hogy ellátják a szervezetüket megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyag helyes arányokat tükröző kombinációjával?

Nem szeretném túlságosan bő lére ereszteni a mondanivalómat, ezért eltekintek attól, hogy ilyen beszámolókat idézzek.
Lenne miből, hiszen az utóbbi 25 évben több mint 100 ezer ember juttatta el hozzám az elégedettségét tükröző sorait.

Ha kíváncsi ilyen beszámolókra, bőséggel talál belőlük ízelítőt az alábbi könyveimben:

További bőséges ízelítőt talál a privát honlapomon is (drlenkei.org) az „Egy kis napsütés” című rovatban.

9.
Már csak egy téma maradt hátra

Miért tartom félrevezetőnek a táplálék-kiegészítő fogalom használatát?
Miért javaslom helyette az étrend-kiegészítő megnevezés alkalmazását?

A magyarázatot a magyar nyelv nagyon bölcs, nagyon precíz szóhasználata adja meg számunkra.
Ezt a bölcsességet tükrözi a táplálék szó is.

Mikor jelenthetjük ki azt, hogy egy élelmiszer táplál? Valóban táplál?
Akkor, ha az élelmiszer ellát minket az egészséges életműködésekhez nélkülözhetetlen tápanyagokkal.
Beleértve ebbe a szükséges vitaminokat és az ásványi anyagokat is.

Egy élelmiszer – az én megítélésem szerint – csak akkor érdemli meg a kitüntetésnek számító táplálék megnevezést, ha a teljes egészség megóvásához és fenntartásához szükséges tápanyagokat a megfelelő mennyiségben biztosítja.

Ha az általunk elfogyasztott élelmiszer valóban ellátja ezt a feladatát, akkor kijelenthetjük, hogy az valóban táplál.
Ha valóban táplál, akkor megérdemli a táplálék megnevezést.

Ha nem alkalmas erre, akkor a szó szoros értelmében véve nem tekinthetjük tápláléknak.
Csak olyan valaminek nevezhetjük, amit az étrendünk részeként lenyeltünk.
Lenyeltük, de nem tudjuk, hogy milyen mértékben táplál minket.

Ha valódi tápláléknak nevezhető élelmiszereket fogyasztunk, akkor nincs szükség kiegészítésre.
Ezen a megfontoláson alapul az a kijelentésem, hogy a táplálék-kiegészítő szó használata félrevezető.

Ha viszont az étrendünk olyan gyenge minőségű élelmiszerekből áll, amelyek nem biztosítják számunkra a szükséges mennyiségben az összes nélkülözhetetlen tápanyagot, akkor szükségünk lehet a hiányos étrendünk kiegészítését szolgáló készítmények fogyasztására.

Ha az étrendünk ellátna minket minden szükséges tápanyaggal, ráadásul a valóban szükséges mennyiségben, akkor feltehetőleg meg sem született volna az étrend-kiegészítő fogalma.

Ha a döntéséhez további információkra van szüksége, javaslom, hogy olvassa el a Cenzúrázott egészség című könyvem.