Az étrend-kiegészítő készítmények kapszulák vagy tabletták formájában történő előállításához gyakran használnak segédanyagként szilícium-dioxidot.
Jogosan merül fel a kérdés: kell-e tartani tőle?

A rövid válaszom határozott NEM!
A legkisebb mértékben sem kell tartani tőle!

Röviden összefoglalom a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, majd az írásom legvégén megadom a kijelentéseim helytállóságát alátámasztó tudományos referenciák listáját is. A közvetlen elérhetőségüket biztosító linkekkel együtt.

A végső döntést – ahogyan azt mindig teszem – Önre bízom.
Döntse el saját maga, hogy kell-e tartania a szilícium-dioxidtól!

Remélem, sikerült megnyugtató információkkal szolgálnom.

Üdvözlettel:
Dr. Lenkei Gábor

Az emberi testben nagy mennyiségű, több kilogramm kollagén található.
Nagyon sok van belőle pl. a bőrben, a porcokban, az inakban és a csontokban.

A testünkben található kollagén, ahogyan azt az ábra is mutatja három hosszú fehérjeláncból áll, amelyek spirálisan egymás köré csavarodnak.

Ezeket a fehérjeláncokat a könnyebb megértés érdekében a nyakláncokhoz hasonló gyöngyszemekből álló gyöngysorok formájában ábrázoltam. Ezek a valóságban természetesen nem fehér, piros és kék színűek.
A színek csak azt a célt szolgálják, hogy a három egymás köré tekeredett fehérjelánc jól láthatóan elkülönüljön egymástól.

Az emberi test képes arra, hogy ebben az eredeti, érintetlen formájában is megeméssze és hasznosítsa a kollagént, de a háziasszonyok már nagyon régen rájöttek arra, hogy ha a kollagént tartalmazó élelmiszereket alaposan megfőzik, akkor azok kollagéntartalmát könnyebben emészthetővé tudják tenni.

A hosszú ideig tartó főzés hatására az egymás köré tekeredett gyöngysorok elválnak egymástól.

Ezt nevezzük zselatinnak.

(leegyszerűsített ábra, hogy kikerüljem a kémiai bonyolultságokat)

A zselatin tehát valójában főzés segítségével feldarabolt, és könnyebben emészthetővé tett kollagén.

Ezt úgy oldották meg, hogy további főzéssel és a fehérjék emésztésére, azaz feldarabolására képes emésztőenzimekkel kezelik a zselatint.
Ennek hatására a zselatin sokkal kisebb, egy-kettő-három-négy gyöngyszemből álló, olykor valamivel hosszabb darabkákra bomlik fel.

Ezt az apró darabokra szabdalt kollagént nevezik hidrolizált kollagénnek.

Ezt a formát tartalmazzák a különféle étrend-kiegészítőként kínált kollagénkészítmények.

Három formáról ejtettem szót

1. a testben található érintetlen kollagénről,
2. a zselatinról, amit nevezhetnénk alaposan megfőzött, részlegesen feldarabolt kollagénnek is,
3. és a hidrolizált, azaz apróra feldarabolt kollagénről.

A fogalmi zavart az elnevezések váltakozása okozhatja.
Kollagénnek nevezik ugyanis a testben található eredeti, érintetlen formát és az étrend-kiegészítőkben található apróra darabolt hidrolizált formát is.
A köztes állapotú formát pedig nem kollagénnek, hanem zselatinnak nevezik.

Mi a különbség a kollagén és a zselatin között?

Az attól függ, hogy melyik kollagénre gondolunk.
A testben található érintetlen hármas fonatra, vagy az étrend-kiegészítőként kínált apróra feldarabolt formára.

Bármelyikről is legyen szó, Ön már ismeri a pontos választ.

A kulcs az első pont

A zselatin vagy a hidrolizált kollagén kinyeréséhez kiválasztott alapanyag.
A leginkább ettől függ a készítmény minősége.
Az igényes alapanyagból gyártott, színvonalas zselatin vagy kollagénkészítményeknek nincs kellemetlen mellék- vagy utóízük.

Vitamin túladagolás.

Ha valaki úgy általában a vitamin túladagolás veszélyeivel riogatja Önt, azonnal felismerheti, hogy egy hozzá nem értővel vagy esetleg egy rosszakaróval van dolga.

Önt már nehezebb lenne félrevezetni, hiszen tudja, hogy a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek együttesen, rendszerben fejtik ki jótékony hatásukat. Az összes, együtt. Ebben a rendszerben természetesen fontos szerepet játszik az egyes alkotóelemek helyes aránya.

Nem bonyolultabb ez a kérdés a növények számára készülő kiegyensúlyozott tápoldat összeállításánál. Abban is arányosan kell szerepelniük az egyes hatóanyagoknak.

Egy étel is akkor finom, akkor ehető, ha abban jól eltalálták az egyes komponensek arányát.

Nos, amit egyes felületes megfigyelők „vitamintúladagolás”-nak vélnek, az nem más, mint egyéb vitaminok hiánya. Felborultak az arányok. Valamelyik vitaminból kevesebb van a kelleténél, és ez azt a látszatot kelti, mintha túl sok jutott volna a szervezetbe egy másikból.

A vitaminok rendszerben fejtik ki a hatásukat. Az egyik vitamin beindít egy folyamatot, a következő folytatja, majd megint egy másik tovább folytatja, végül megint egy másik befejezi.

Kézről-kézre adják a munkát. Ha valamelyik vitaminból nincs elegendő, akkor azon a ponton torlódás keletkezik. Ez könnyen megérthető, hiszen csak zúdul oda a munka az előző vitamintól, de nem veszi át, és nem folytatja kellő mértékben az a másik, aki a munkafolyamatban a következő lenne, de amelyikből nincs elegendő.

Azok számára, akik nem ismerik, vagy nem értik ezt a folyamatot, ez olybá tűnhet, mintha azokból a vitaminokból, amelyek a torlódási pont előtt végzik a munkájukat, túl sok lenne.

Egy varrodában is megosztják az asszonyok egymás között a munkafolyamatokat. Futószalagszerűen adják tovább egymásnak, folytatásra. Valaki kiesik a folyamatból és a többiek, akik nem tudnak erről, csak gyártják, gyártják és továbbítják felé a munkadarabokat. Sok félkész ruha tornyosul a hiányzó asszony pultján.
Egy hozzá nem értő műszakvezető, látván a torlódást, azt állapítaná meg, hogy túl sok van azokból az asszonyokból, akik dolgoznak, és úgy kezelné a helyzetet, hogy kivenné a munkából, és hazaküldené őket.
Ahelyett, hogy beültetne valakit az üres helyre, ahol elakadt a munka.

Egy vitamin „túladagolásának” tünete valójában egy másik, ugyanabban a munkafolyamatban résztvevő, a sorban őt követő vitamin elégtelen mennyiségének vagy hiányának tünete. Ha megszüntetjük a másik vitamin hiányát, a túladagolásnak tűnő jelek megszűnnek.

Ezért fontosak a helyes arányok, amelyek viszont meglehetősen tág határok között mozoghatnak, anélkül, hogy felborulna az egyensúly.

Egy vitaminból csak úgy adhatunk túl sokat – már amennyiben ez egyáltalán lehetséges -, ha nem adunk mellé elegendőt a többiből.

Visszatérve még a „nagy adag vitamin” gondolatához, mutatok egy ábrát, hogy kézzelfoghatóvá tegyük azt. Ha vesszük egy általam kiegyensúlyozottnak nevezett készítmény napi „naaaagy” adagját, akkor is csupán grammnyi mennyiségekről beszélünk.

Így néz ki ez a mennyiség egy színvonalas napi táplálékhoz viszonyítva.

Valójában egy falatnyi.

Csak egy falatnyi csoda, amely több százféle kedvező hatást vált ki az Ön testében.

Egy falatnyi csoda, amely egy új, jobb élet reményét jelentheti.

Egy falatnyi csoda, amely akár a szó legszorosabb értelmében is egy új élet kezdetének elindítója lehet.

Remélem, hasznára leszek a Mentőöv című könyvben leírt gondolataimmal és tanácsaimmal.

Üdvözlettel: Dr. Lenkei Gábor

Szeretném, ha első kézből, tőlem kapna korrekt tájékoztatást.
Én is ismerem azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a magnézium-oxid fogyasztása hasztalan, mivel nem szívódik fel, és így a magnéziumtartalma sem hasznosul.

Találkoztam olyan híreszteléssel is, hogy mivel a magnézium-oxid nem szívódik fel, sokkal
nagyobb adagban kell használni, de akkor viszont hashajtóként fog működni.

De volt kutatóorvosként azzal is tisztában vagyok, hogy milyen módon kell utánajárni a hasonló kijelentések igazságtartalmának.
Képzett és gyakorlott tudósként képes vagyok arra, hogy megértsem és kielemezzem a
különféle tudományos vizsgálatok eredményeit, és ne puszta híresztelések előtt hajtsak fejet.

Az ilyesféle híresztelések nagyon gyakran az egymás termékeinek lejáratására törekvő
gyógyszeripari cégek rejtett propagandájára vezethetők vissza.
Mivel több gyógyszergyártó is forgalmaz magnézium-oxid tartalmú szereket, úgy vélem, hogy ebben az esetben is az őket kiszorítani igyekvő konkurencia felől fúj a szél.
De a mindennapok embere mindezekből semmit sem lát, így nem is láthat át a szitán.
Már csak a végkövetkeztetéssel találja szemben magát, és a tudományos háttér  ismerete nélkül egyszerűen csak elhiszi, hogy „a magnézium-oxid nem jó”.

1. A magnézium-oxid akár a bőrön keresztül is felszívódik. Tehát felszívódik.
2. A lenyelt magnézium-oxid csak részben őrzi meg az eredeti formáját, mert a gyomorsav
hatására jelentős része jól felszívódónak tekintett magnézium-kloriddá alakul.
3. Valóban léteznek a magnézium-oxidnál sokkal gyorsabban felszívódó magnéziumvegyületek.
Ilyen például a biszglicinát forma.
De igényes vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a gyors felszívódásnak is van hátránya.
A vizsgálatok ugyanis kiderítették, hogy a nagyon gyorsan felszívódó magnéziumnak csak
egy része hasznosul, mivel jelentős része – éppen a gyors felszívódás miatt – kiürül a
vizelettel, még mielőtt hasznosulhatott volna.
4. Úgy tűnik, hogy a hasznosulás szempontjából akár még előnyt is jelenthet a lassabban
felszívódó forma, mivel a szervezet kevesebbet veszít el belőle a vesén keresztül.

Azt a tényezőt, amelyről bővebben is beszéltem „A felszívódás humbug” című videómban.
A 2 perc 36 másodperces felvétel a fenti linkre kattintva érhető el a legkönnyebben.
Ezt a legfontosabb tényezőt hagyják – „nagyvonalúan” – figyelmen kívül a felszívódik vagy nem szívódik fel témájú viták szerelmesei.
Pedig ez a tényező sokkal-sokkal fontosabb, mint bármilyen, a felszívódást vizslató tudományos vizsgálat.
Valójában csak ez az egy tényező bír valódi perdöntő erővel.
Nézze meg „A felszívódás humbug” című videót, és mindent érteni fog.